Szamárlétra

Nem kellemes téma így vasárnap délutánra, de érdekesnek tartottam a témát. Magyarországon nincs halálbüntetés, mivel azt az Alkotmánybíróság a 23/1990. számú határozatában eltörölte, mert alkotmányellenesnek találta.

Nemrég találtam az Alföld Televízió oldalán egy riportot, mely az utolsó előtti halálra ítélttel kapcsolatos ügy részleteiről készített egy riportfilmet, melyben a korabeli dokumentumok alapján (kazettáról) a gyilkosok is megszólalnak. Az utolsó előtti halálra ítélt Lipők Sándor volt, aki két másik társával ( Fazekas Andrea, Here Sándor) egy gyilkosságot hajtottak végre. Az áldozat Zeke Zoltán, nyugdíjas volt.

Fazekas Andrea és Lipők Sándor komoly anyagi gondokkal küzdöttek, úgy döntettek, hogy kirabolják az idős urat, mivel elég nyilvánosan kérkedett a sok pénzével. A rablást úgy akarták elsőnek végrehajtani, hogy Andrea egy, a későbbi áldozatnak küldött levelével akarta Zeke urat kicsábítani a lakásból. De az áldozat nem mozdult ki, így úgy határoztak, hogy ők mennek le a nyugdíjashoz. Ekkor hívták segítségül Here Sándort, mivel Lipőkkel nagyon jó barátságban voltak. El is mentek az idős úrhoz, aki készséggel fogadta őket. Andrea a női bájait bevetette, úgy tett, mintha le akarna öltözni. Az idős úr Andreával volt elfoglalva, míg a két férfi közül az egyik megütötte, amitől az öreg elesett, és megfojtották. Amikor a gyilkosságot végrehajtották, akkor hirtelen egy autó zúgásra lettek figyelmesek, gyorsan kapkodva menekültek el a helyszínről. Az egyik asztalon Fazekas Andrea talált egy pénztárcát (kicsivel több, mint kétezer forint volt benne), azt magához vette. Menekülés közben összetalálkoztak a kapualjban az áldozat lányával – hallható a riportfilmben.

Az elkövetőket csaknem egy órán belül sikerült elfognia a rendőröknek – nyilatkozza a riportban az akkori nyomozó, Kormos János. A helyszínelés ideje alatt igazságügyi orvos szakértőként jelen volt Dr. Süvöltős Mihály is.

A bíróság két év múlva ítéletet is hozott, melyben az I. rendű vádlottat Lipők Sándort, mint visszaesőt halmazati büntetésként halálbüntetésre, a II. rendű vádlottat 12 év szabadságvesztésre, míg Fazekas Andrea III. rendű vádlottat 8 év szabadságvesztésre ítélte a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság.

A halálbüntetés végrehajtásánál jelen volt Dr. Süvöltős Mihály igazságügyi orvos szakértő is, aki nem szívesen beszél az akkor tapasztaltakról – nyilatkozza.

Egyébként Magyarországon az utolsó halálos ítéletet 1988. július 14-én hajtották végre, a halálra ítélt Vadász Ernő volt.

Egy, a mostani témához kapcsolódó másik videót is találtam, ami az utolsó hóhérral (ítélet-végrehajtóval), Pradlik Györggyel készült riportfilmet mutat be. A videóból megtudhatjuk, hogyan is került ebbe a “munkakörbe”, és hogy nézett ki egy kivégzés a hóhér szemszögéből. A videóban Pradlik György személyes véleménye is felszínre kerül. A riport (MTV1, Múlt-kor műsor):

És egy ehhez a bejegyzéshez kapcsolódó friss cikk a Szegedkurir.hu oldalon, amely azzal foglalkozik, hogy a milyen előírásai voltak a kivégzéseknek, amikor még hatályban volt a halálbüntetés. Érdemes elolvasni.

Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy évről évre miért kel jobban és jobban majmolni a halloweent. A Halloween egyáltalán nem köthető a magyar kultúrához, de még az európaihoz sem. Egyáltalán nem, idegen az öreg kontinens számára. A halloween egy ősi kelta hagyomány, amely főként az angolszász országokban ünnepelnek, és vannak nagy hagyományai. A halloween a boszorkányok, szellemek, kísértetek ünnepe, amelyben összemosódott a római Pomona-na, a kleta Samhain ünnep, valamint a keresztény Halottak napja. A halloweent október 31-én tartanak.

A haloween elsődleges jelképe a töklámpás, a történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel. Amerikában halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat!, szabadon fordítva: „Cukor vagy bot!” („Cukrot vagy csínyt!”) kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. Elméletileg a szerencsétlen ajtónyitónak van lehetősége „botot” választani – a következményekkel együtt. Általában a gyerekek édességet kapnak, a felnőttek pedig jót szórakoznak. Amerikában általában baráti társaságban jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet. A halloween nagyon fontos ünnep Amerikában - olvasható a Wikipedia.hu vonatkozó szócikkében.

Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért kell másolni, majmolni ezt, az Amerikában nagy hagyományokkal rendelkező ünnepet. Számomra nagyon idegen, nagyon művi, ami itthon megy Halottak napja közeledtével: halloween bulik, halloween jelmezek, és még lehetne sorolni sokáig. Mindezt mondom annak ellenére, hogy személy szerint kedvelem az Egyesült Államokat.

A Kossuth Rádión is volt ezzel kapcsolatosan egy riport, hogy miért tudott ilyen hamar gyökeret verni itthon a halloween. A műsorban megszólaltatják Tatári Zsuzsanna néprajzkutatót. Véleménye szerint azért terjedt el ilyen hamar az amerikai hagyomány, mert "ismerős a halloween tök, vagyis a Luca tök, ismerős az, hogy ezekben a napokban a néphagyományban féltek, várták a hazatérő holtak lelkét." Hallható az interjúban, hogy a hagyomány átvétele a rendszerváltás óta terjed el igazán Magyarországon. Véleményem szerint az utóbbi 5-7 évben kezdett egyre erősebben jelen lenni itthon, amikor sokan meglátták benne az üzleti sikereket, amelyre egyébként az interjú is kitér.

Az interjút meghallgathatja az MR1 Kossuth Rádión.

Elérhető Magyarország 2011-es költségvetése a Parlament honlapján, amelyet az alábbi linkre kattintva lehet elolvasni:

http://www.parlament.hu/irom39/01498/01498.htm

Már rengeteg hír jelent meg az Alkotmánybíróság tervezett jogkörének megnyírbálásával kapcsolatosan, így a Magyar Helsinki Bizottság is kiadott egy sajtóközleményt, amely a következőket tartalmazza:

A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint nem felel meg a valóságnak, hogy a jó erkölcsbe ütköző szerződések elleni fellépés jogszerű alap az Alkotmánybíróság jogkörének példátlan megcsorbításához. Egyetlen magyar kormány sem kapott arra felhatalmazást, hogy pillanatnyi politikai érdekei szerint a demokratikus jogállam egyik legfontosabb intézményének feladatát indokolatlanul korlátozza és döntését semmibe vegye.

1. Az indítvány szükségességét Lázár János azzal indokolta a nyilvánosság előtt, hogy a jó erkölcsbe ütköző módon felvett, hatalmas összegű végkielégítések visszaigénylése össztársadalmi igény, és ezt akadályozza meg az Alkotmány, illetve az Alkotmánybíróság a vonatkozó törvény egyhangú megsemmisítésével. Ez azonban egyszerűen nem igaz. A magyar jogrend ugyanis mindenféle alkotmánymódosítás nélkül több lehetőséget biztosít a jó erkölcsbe ütköző módon kifizetett, tíz vagy százmilliós végkielégítések, lelépési pénzek visszakövetelésére. A polgári törvénykönyv szerint a nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző szerződés semmis, ami alapján a polgári bíróság előtt visszakövetelhetők a kifizetett összegek. A kormány számára ez a lehetőség adott. Abban az esetben, ha a kifizetésekre bűncselekménnyel összefüggésben került sor, a büntetőbíróság kötelessége a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon elkobzása. Egyes, nagy port felvert esetekben még az előző kormány idején indult büntetőeljárás az érintett személyekkel szemben, és ezekben az elkobzásra a bűnösség megállapítása esetén sor fog kerülni. Ha pedig a kormány szerint további eljárásokat szükséges indítani, tehet feljelentést – külön elszámoltatási biztos jelölt ki erre a feladatra.

Nem ez az első intézkedése a nagyobbik kormányzó pártnak, amikor meg kívánja kerülni a jogállamban egyedül elfogadható bírósági jogérvényesítést, és a bírói döntést jogszabállyal pótolja, vagyis saját igényét saját maga ítéli meg és hajtatja végre. A kormánytisztviselők indokolás nélküli elbocsátását lehetővé tevő törvényt például azzal magyarázta, hogy a hatályos szabályok szerint szinte lehetetlen elbocsátani a köztisztviselőket, mivel rossz a bírósági gyakorlat. E gyakorlatot pedig a kormány úgy kerülte meg, hogy a saját döntéseit, az elbocsátásokat kivonta a bírósági kontroll alól. Mindenki más e hazában természetesen csak bírósági úton szerezhet igényt követelésének, a kormányzat azonban ezt a szabályt magára nézve nem ismeri el kötelezőnek.

2. Lázár János javaslatával világossá vált, hogy a FIDESZ nemcsak a rendes igazságszolgáltatást nem kívánja igénybe venni vélt vagy valós jogszerű igényeinek érvényesítésére, hanem az Alkotmánybíróságot sem látja szívesen, ha annak döntése nem szolgálja az érdekeit. Vagyis a nagyobbik kormányzó párt nem tartja magára nézve kötelezőnek a jogállam két alapintézményének, a független igazságszolgáltatásnak és az Alkotmánybíróságnak az autoritását. Saját ügyében maga hoz döntést minden jogállami kontroll nélkül.

3. Fontos látni azt is, hogy a javaslatnak milyen következményei lennének, vagyis mi történne, ha az Alkotmánybíróságnak nem lenne hatásköre a népszavazás alól kivett témákban született jogszabályok kontrolljára. Ebben az esetben például a mindenkori többség alkotmányos kontroll nélkül száz százalékos jövedelem és vagyonadóadóval sújthatja a mindenkori ellenzéki képviselőket, és azok hozzátartozóit hetedíziglen, vagy éppen kilencven százalékosra emelheti a személyi jövedelemadó egységes kulcsát. Néhány száz év tapasztalata nagyobb óvatosságra int annál, minthogy ilyen felhatalmazást adjunk bármely többségnek is. Alkotmányos kontroll nélkül a többség zsarnokságának megelőzése illúzió.

4. Végül az említett javaslat hatályba lépése esetén legalább két másik alkotmányos szabály is értelmét vesztené. Fölösleges a tulajdon szentségéről vagy arányos közteherviselésről beszélni, ha a mindenkori többség intézményes korlátok nélkül vethet ki adókat. S értelmetlenné válik a diszkrimináció-tilalom is ezen a területen, mert hatáskör hiányában az Alkotmánybíróság a diszkriminatív adókivetést sem vizsgálhatja felül.

A magyarországi sorozatgyilkosságok történetében talán a tiszazgui asszonyok tette volt a legborzasztóbb.

Az eset a Matuska Szilveszter tette előtt nem sokkal került a köztudatba, egészen pontosan 1929 nyarán, egy névtelen levél alapján. A névtelen levél írója arról tájékoztatta az ügyészséget, hogy néhány asszony légypapírból kiáztatott arzénnel mérgezik a rokonaikat. Az ügyészség nyilvánosságra is hozta a névtelen levelet, és az akkori csendőrség meg is kezdte a nyomozást. A nyomozást sikerrel zárult, hiszen a feltételezett mérgezők beismerték tettüket. Természetesen a csendőrség nyomást gyakorolt rájuk, mivel felvilágosították a méregkeverő asszonyokat, hogy az arzén évekkel később is kimutatható a szervezetben.

Ezután kezdték meg megkeresni az áldozatokat: az exhumálások nyomán 162 arzénnel meggyilkolt ember maradványaira bukkantak. A csendőrség itt már nem folytatta tovább a nyomozást, hiszen minél hamarabb le akarták zárni ezt a nagyon kínos, és közfelháborodásra okot adó ügyet. Az ügyeket nem egyszerre tárgyalták, hanem külön-külön, ezzel is palástolva a feltűnést. A perek több évig húzódtak. Az egyes feltételezések és becslések szerint az arzénnel mérgezett áldozatok száma az ezret is elérhette. Az áldozatok elsősorban csecsemők, nyomorék gyerekek, magatehetetlen, gondozásra szoruló felnőttek voltak. Mi volt az indíték? Feltételezések szerint a tudatos születésszabályozás.

A tiszazugi arzénes asszonyok peréről még Móricz Zsigmond is cikkezett, amely a Nyugatban (1930. 3. szám) is megjelent. Móricz a következőképpen fogalmazott írásában (Móricz Zsigmond: Tiszazugi méregkeverők – szó szerinti idézet – ):

"A szolnoki törvényszék nagy tárgyalási terme zsúfolva. A bírói asztal előtt idős asszony áll. Falusi asszony fekete ruhában, jómódúan, nagyon ízlésesen öltözve, két kezét összeteszi, mint a templomban az Úrasztala előtt. Első pillantásra egy kedves nagyanya, akivel olyan kellemes otthon a maga környezetében találkozni és aki találó és talpraesett szívességgel szokta az idegent fogadni. A bíróság háttal ül az ablakoknak s a homályos téli nap alig világítja meg a termet, ahol párszáz ember szorong a padokban és szorongva várja a szavakat. A bíróságtól balra, a régi esküdtszék két hosszú padjában vagy húsz ujságíró, fényképész, rajzoló: a világ szeme. [..] Ez az asszony azzal a váddal áll a bírák előtt, hogy légypapírból kifőzött méreggel megölte kilenc évvel ezelőtt az édesanyját, pár év mulva a férjét, aztán az ágyasát."

A méregkeverő asszonyokról a Rubicon is cikkezett, érdemes elolvasni a teljes történetet, valamint a háttérben álló dolgokat.

(Amennyiben más oldalon is ugyanezzel a szöveggel találja meg a történetet, nem a véletlen műve, mert az hozzám, nevemhez fűzhető, pl. maxima.hu  oldalon is.)

Nagyon sok médiában jelent meg helytelenül azon adat, hogy mostanság Magyarországon körülbelül 350.000-en fogyasztanak kábítószert egy hétvége alatt, ami azt jelenti, hogy évente mintegy 40 milliónyi kábítószer-fogyasztás történik kicsiny hazánkban. A számok nem kicsit eltúlzottak. A TASZ önkéntese (Szalai Attila) a számoknak utánajárt, és természetesen jóval alacsonyabb számok jöttek ki végeredményül.

Nyírády Adrienn, a Nemzeti Drog Fókuszpont igazgatója szerint nincsen alapja ilyen eltúlzott számokat használni, és bemutatni, hiszen nem a valós adatokat mutatja. Az igazgatónő szerint a felnőtt népességen belül havonta körülbelül 82.000 ember fogyaszt kábítószert.

A kérdéskörrel kapcsolatos teljes cikk elolvasható a Drogriporter.hu oldalon.

Állami hatáskörök átalakításáról szóló törvényjavaslatot vették tárgysorozatba a jogalkotók:

https://docs.google.com/viewer?url=http://www.parlament.hu/irom39/01427/01427.pdf