Szamárlétra

Azt hiszem, teljes nyugodtsággal kijelenthető, hogy a követési távolság nem megfelelő alkalmazása az általunk (gépkocsivezetők) leggyakrabban elkövetett szabálysértések egyike. Sajnos sok mindenki abban a hitben van, hogy az előtte haladó mögött megfelelő követési távolságot hagyott, de sajnos mikor bekövetkezett a baj, akkor tudatosul benne, hogy mégsem volt az a bizonyos távolság elegendő.

A követési távolságot a KRESZ szabályozza, annak is a 27. §-a, mely szerint “járművel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elöl haladó jármű mögött -ennek hirtelen fékezése esetén is- meg lehessen állni“. Mint olvasható, a jogszabály megalkotója nem ír elő távolságot méterben, hanem azt a gépjárművezetőkre bízza, azok szubjektív, belső érzékeikre.

A követési távolság nem azonos a féktávolsággal. Mint köztudott, a féktávolság az észleléstől a megállásig megtett út hossza. A féktávolságba beleszámítandó a reakció idő alatt megtett út is, ami az észleléstől, a fékberendezés működtetésének megkezdéséig tart, ami általánosságban elmondható, hogy körülbelül 1 (!) másodperc.

A követési távolság, és a reakció idő alatt megtett út hossza, az elméletben megegyezik, így elméleti alapon kijelenthető, hogy olyan követési távolságot kell tartani, amennyi utat megtesz a járművezető a reakció ideje alatt. Ez csak olyan elméleti alapon igaz, ha mindkét járműnek azonosak a fékhatásai. De akkor mennyi is az annyi?

Többen végeztek el számításokat, és arra a megállapításra jutottak, hogy a következő követési távolságokat ajánlott megtartani az elöl haladó jármű mögött. Az alábbi értékek meghatározásánál többszörös biztonság tényezőket is figyelembe vettek (az értékek 1 másodperces reakcióidővel lettek meghatározva), így a biztonságos követési távolságok a következők:

30 km/h – 14 méter

50 km/h – 22 méter

70 km/h – 32 méter

90 km/h – 56 méter

110 km/h – 72 méter

130 km/h – 89 méter

A mai gépjárművek azt a hitet keltik, hogy bármikor, és bármi előtt meg tudnak állni, de sajnos ez a tapasztalatokat figyelembe véve nem így van. Sokat szoktam közlekedni gépkocsival, mind lakott területen belül, mind lakott területen kivül, és nagyon sokszor tapasztalható, hogy egyes járművezetők 3-4 méterre követnek engem. Sajnos az ilyen esetek miatt szokott rengeteg utoléréses baleset bekövetkezni, ami egy kicsi odafigyeléssel elkerülhető lenne.

Egy közúti közlekedési baleset senkinek sem hiányzik, az senkinek sem jó. De ha már megtörtént a baj, akkor mit kell tenni, hívni kell rendőrt a helyszínre?

A kérdésre a választ két részre szeretném bontani, hiszen el kell különítenünk egymástól az anyagi káros közlekedési balesetet, és a személyi sérüléses balesetet. Az elsőnél, mint a neve is takarja, “csak” anyagi kár keletkezik, a másodiknál a balesetben részt vevő személy valamelyike, esetleg minden résztvevője személyi sérülést szenved (8 napon belül gyógyuló, 8 napon túl gyógyuló).

Kezdeném a személyi sérüléses közlekedési balesetnél. Ebben az esetben, amikor a balesetben valaki megsérül köteles rendőrt hívni a helyszínre, hiszen azt a KRESZ (1/1975. KPM-BM együttes rendelet) 58. § (2) bekezdése is előírja. Tehát ez nem lehetőség, hanem kötelesség. Többször elő szokott fordulni az életben, hogy egy-egy kisebb közlekedési balesetnél a résztvevők rendőr kihívása nélkül megegyeznek, holott valamelyikőjük megsérült. Ez lehetséges, hogy jó megoldásnak tűnik, hogy a hatóság tudomására hozása nélkül az okozó eltusolja az ügyet. Sajnos ez némi (elég sok) kockázatot rejt magában. Hiszen ha nem látható külsérelmi nyom, attól még belső sérülés lehet (belső vérzés, koponyasérülés, stb.). Amennyiben ilyen baleset részese valaki, az mindenképpen hívjon rendőrt a helyszínre, ugyanis a helyszíni nyomok még rögzíthetőek, a felek még tisztán emlékeznek mindenre.

Anyagi káros közlekedési balesetnél nem kell minden esetben rendőrt hívni a helyszínre. Csak akkor kell, ha a felek valamelyike a felelősségét vitatja. Ha az okozó egyértelműen elismeri a felelősségét, akkor egy európai kárbejelentő lapot kell kitölteni. Természetesen azért nem árt elsőnek leellenőrizni, hogy mindenki rendelkezik -e kötelező felelősség biztosítással (ha valaki nem rendelkezik, akkor rendőrt kell hívni.). Az okozó fél az A résznél, a vétlen (részes) pedig a B résznél töltse ki nyomtatványt. Nagyon fontos, hogy pontosan legyen kitöltve ez a bejelentő lap, hiszen a későbbi kellemetlenségeket, félreértéseket elkerülhetjük. A kárbejelentő lap legalján van egy megjegyzés rovat, ahova az okozónak be kell írnia saját kezűleg, hogy “a baleset okozásáért a felelősségemet elismerem”, majd alá kell írni. Amennyiben mindkét fél aláírta, utoljára ellenőrizzük le az adatok helyességét, majd az eredeti példány a vétlennél marad, a másolat pedig az okozónál. Ezzel a bejelentő lappal lehet menni a biztosítóhoz.

Ha valamelyik fél vitatja a felelősségét, akkor rendőrt kell kihívni a helyszínre. Ebben az esetben a helyszínre érkező rendőr meghallgatja a résztvevőket, megnézi a hátramaradt nyomokat, majd a járműveken keletkezett rongálódásokat, majd a felek részére elmondja a tényállást. A rendőrnek ilyen esetben kötelessége a szabálysértési törvény szerint szemlét végrehajtani. Az életben van arra példa, hogy mikor a rendőr felvázolja a felek részére a következményeket, akkor már az okozó a felelősségét elismeri. Ebben az esetben ugyanazt kell csinálni, mint ahogy az előbb leírtam: európai kárbejelentő, stb. Ebben az esetben rendőri intézkedés nem történt, hiszen a rendőr nem intézkedett, csak felvilágosítást adott.

Hol lehet ilyen kárbejelentő lapot kérni?

Bármelyik biztosító társaságtól lehet kérni ingyenesen. Célszerű a járműben néhány darabot tartani.